Ne ess kétségbe!
Sokszor látom és tapasztalom a környezetemben, hogy a magány sajnos az egyik legmeghatározóbb életérzés az emberek mindennapi életében. Főleg ilyenkor januárban -az új év első heteiben, amikor amúgy is dermesztően hideg van és alig süt a nap- látni a legtöbb szomorú, depressziós és magányos embert…
Azon kezdtem gondolkozni, hogy mik lehetnek az okok és hogyan lehetne kicsit jobbá tenni azok életérzését, akik emiatt szenvednek. Ugyanis elképesztően magas azoknak a száma, akik magányosak, ráadásul ilyen vagy olyan ok miatt egyedül élnek.
Ahova nézek az utcán, szinte mindenhol egyedül vannak az emberek; a saját kis zárt világukba menekülnek, mobil füldugóval a fülükben; akár autóban, buszon, metrón, villamoson vagy a gyalog; sokszor még akkor sem egymással beszélgetnek, ha egyébként barátok.
De nem csak az egyedül élők magányosak; sajnálatos módon egyre gyakoribb a “társas magány”, ami nem kerüli el a családban élőket sem…
Pedig nem kellene hogy így legyen!
De az világosan látszik, az elmúlt évtizedekben végbement IT-forradalom nem kívánt mellékterméke folyamatosan “újratermeli” és előtérbe helyezi a (sok esetben valós személy nélküli) virtuális kapcsolatokat.
- az emberek elkezdték hanyagolni a fizikai mozgással járó személyes kapcsolatok ápolását,
- a barátok is (egy-egy hétvégi bulit leszámítva, ahol csak az ivás a szex és a drogtól való letompulás a lényeg) már csak a neten jönnek össze, ott csetelnek.
- a munkahelyeken még a szomszéd asztalnál ülők is valamelyik közösségi platformon üzengetnek egymásnak, ahelyett hogy felnéznének a monitor fölé…
- a családosoknál meg manapság már nem is lehet logisztikailag összehangolni egy napot, ha nincs mindenkinél egy okos kütyü, ami önmagában még nem lenne baj de ezt otthon sem iktatják ki, ahol nem lenne rájuk szükség ahhoz, hogy megbeszéljék, kivel mi történt aznap stb.
Ezért nagyon gyorsan elidegenednek egymástól, (legyenek azok akár a gyerekek, fiatalok vagy és idősek) mert nem beszélgetnek szemtől-szembe, négy vagy több szem közt és nem beszélik meg a legfontosabb dolgaikat sem. Inkább félrevonulva a befelé fordulást választják. Ez igaz egyéni és közösségi szinten is, az iskoláktól munkahelyeken át, sőt már az oviban is; az egymással való játszás helyett a gyermekek már itt is szinte csak a bugyuta,sokszor erőszakos és okkult meséket bámulják.
A befelé fordulás leggyakoribb okai:
- a vélt vagy valós magány(osság) érzése,
- az el nem fogadástól való félelem
- “az úgy sem érdekel senkit a problémám” vagy
- “az engem senki nem ért meg” típusú gondolkodásmód és hasonlók.
Ilyen közegben egyáltalán nem meglepő, hogy -kortól, nemtől függetlenül- tömegek menekülnek az személyes, emberi kapcsolatokból az internet adta virtuális térbe és a ” hátha itt valakit mégis érdekel, hogy mi van velem” alapon szívesebben osztják meg pillanatnyi életérzéseiket vagy a velük történt dolgokat vadidegenekkel(!) a világhálón (megjegyzem nem kis veszélynek téve ki ezzel magukat) és ott “öntik ki a szívüket” ahelyett hogy családtagjaikkal vagy a barátaikkal ülnének le megbeszélni, mi bántja őket…
Ezért magányosodnak el tömegével már a tizenévesek és főleg a fiatal generáció, még ha van fizikai családjuk, akkor is. Ez eléggé riasztó korjelenség, éppen emiatt sok fiatal nem is tervezi a házasságot, se a családalapítást és a gyermekvállalást.
Kényelmi szempontok alapján csak a jelennek élnek és abból próbálnak maguknak pillanatnyi élményeket és némi szeretetet és elfogadást kiszakítani maguknak, ha ez a családjuktól vagy a barátaiktól nem kapják meg.
Ezeknek káros hatásairól és következményeiről most nem írnék, hisz azt gondolom mindenki számára nyilvánvaló. És persze a média és filmipar is ezt sulykolja; manapság ezekről szól szinte minden második hír, poszt, cikk,könyv, film vagy zene.
Egy nagyon jellemző kortünet:
Amit szinte biztos te is láttál már filmen van élőben… ( vagy netán te is ilyen családban élsz!?)
Vegyünk mondjuk több gyerekes családot, akik szétszórva ülnek egy hatalmas házban, vagy csak egy panellakás félszobáiban (de akár éttermet, plázát vagy autót is írhatnék, mert ilyet rendszeresen látok) és mindenkinek a kezében ott van a valamelyik okoskütyü, órákon keresztül azt csekkolja, hogy éppen
- ki mit csinál éppen,
- hol van és mit eszik,
- kivel és hova megy,
- mit vásárol,
- hova utazik,
- mit néz,
- mi történik vele,
- milyen hangulatban van, stb…
De még véletlenül sem egymással beszélgetnek, csak a legminimálisabb kommunikáció zajlik közöttük rutinszerűen nap mint nap.
Nem csoda, hogy a kapcsolatok (házasságok, szülő-gyerek vagy testvéri ) rövid időn belül kiüresednek… Az egymás iránti kedvesség és figyelmesség már rég eltűnt, az érdektelenség és a közömbösség tengerében már azt sem veszik észre, hogy az egyik vagy másik családtaggal történik valami, netán egyszer csak nem megy haza, vagy akár még rosszabb is…
Ekkor hirtelen felkapják a fejüket és talán meg is ijednek!
Sok családban látni, hogy a házi kedvencükkel többet beszélnek, mint egymással; (azokat posztolják , sétáltatják, játszanak vele, kutyakozmetikába viszik, némelyek velük is alszanak brrrrrr!..) pedig egy állat soha nem tudja pótolni emberi kapcsolatokat, bármennyire cuki és hűséges!
(Tudom, hogy a fenti megjegyzésemen a kedves állatvédő- és tartó olvasóim most biztosan kiakadnak de nem érdemes ezen felháborodni! Ugyanis az vitán felül áll : Ha a “kezdet kezdetén”az embernek -jelesül Ádámnak- jó lett volna egy állat társnak, akkor Isten nem alkotta volna meg neki a Nőt, Évát!…Lásd: Mózes első könyve 2:20)
Sokan, akik -akár önszántukból vagy a sorsuk miatt- egyedül vagy magányosan élnek, úgy próbálják feloldani magukat a magányos, frusztrált érzéseikből és egy kicsit bekapcsolni magukat a mindennapok történéseibe, hogy minél több felszínes (és egyáltalán nem valóságos) ismeretségeket kötnek a közösségi oldalakon, ahol garantáltan mindig lesznek olyanok, akik látszólag oldják bennük a felgyülemlett, stressz okozta magányos életérzéseket.
Sőt, vannak akiknek az internet és a kibertér az egyetlen kapcsolódási pont a külvilággal; ők ki sem akarnak mozdulni otthonról, mert manapság már mindent el lehet intézni a karosszékből, ha van hozzá net… (ez már a totális függőség egyik biztos jele!)
De az a szomorú valóság, hogy ennek drága ára van!
Ha netalán te is közéjük tartozol és ezt az életvitelt tovább folytatod (akiknek nem inge, ne vegye magára!) akkor előbb-utóbb olyan kóros függőségekhez fog vezetni, amiből aztán egyenes út vezet a teljes elszigeteltség és magány még mélyebb bugyraiba…
Az ilyen “engem nem szeret senki” beállítottságú, pesszimista, önsajnálatban élő embereket ez az életvitel nagyon gyorsan teljesen beteggé teszi, szellemileg, lelkileg és fizikailag is. (Köztudott, hogy a depresszió az egyik leggyakoribb kiváltó oka pl. az öngyilkosságnak, amely nem kímél sajnos egyetlen korosztályt sem!)
Mivel ez egy “Boldogság blog”…
Nem szeretnék negatív üzeneteket és cikkeket írni de ki kell hogy józanítsak némelyeket, mert valószínűleg azért tévedtél az oldalamra, mert a boldogság (bármilyen formája is) de hiányzik az életedből és szeretnél ilyesmikről olvasni.
Azt nem állíthatom, hogy életed mindennapján felhőtlenül boldog leszel, mert a Földön ez sajnos nem igen valósítható meg… Nincs erre tuti recept; aki ezt mondja vagy állítja az hazudik.
De az már csak rajtad múlik, hogy az életedben történő eseményeket milyen hozzáállással szemléled; elszenveded- vagy kihozod belőlük a lehető legtöbb jót magad és mások számára. A különböző, boldogságot előidéző érzések állandó hajszolása viszont könnyen csalódottá tehet, ha valami nem úgy sikerül, ahogy eltervezted.
Jó, ha nem téveszted szem elől, hogy a boldogság nem egy cél!
Leginkább egy nagy utazáshoz hasonlít, ami telve van különböző “életút szakasszal”, amely nem egyhangú, monoton, kényelmes, több sávos autópályán halad, hanem egy sokszor kényelmetlen, rögös, hegyen-völgyön át kanyargó de egyáltalán nem unalmas kirándulás az ismeretlenbe. És nem is csupán egy pillanatnyi életérzés jelent, hanem sokkal inkább egy pozitív hozzáállást tükröz a jövővel kapcsolatosan, a mindenkori körülményektől függetlenül.
Vannak (voltak és lesznek is) benne nem éppen szívderítő időszakok is. De folyamatosan hittel, reménnyel és a jó várásával nézel a jövődre, akkor még a rossznak megélt vagy fájdalmas életszakaszok is tudnak a javadra válni, sőt akár későbbi boldogságforrássá válni.
Kik tudnak hinni a boldogságban?
Ezt csak azok tudják elhinni, akik soha (akár a sok kudarc/vereségérzés után) sem adják fel a élet igenlő, optimista, derűlátó (de korántsem tétlen) gondolkodásmódjukat!
Légy te is egy közülünk, aki -ami rajtad áll-mindent meg teszel azért, hogy a földi életedben a lehető legkevesebb rossz életérzésben legyen részed. Lásd meg mindenben azt, hogy fog az adott helyzetben az a dolog a javadra válni és hogy tudsz békességre lelni és boldog lenni!
De hogyan?
Ennek egyetlen egy módja van szerintem, ami mindenkor és mindenkire érvényes:
Meg kell tanulni hálásnak lenni és hálaadó éltet élni mindennap! (ha eddig még nem tetted, kezdd el most!)
Ez a kulcs minden élethelyzetre.
A hálaadásról és a boldogság forrásáról már többször írtam itt a blogon de a lényeg, hogy minden szituációban és körülményben megtalálni azt, ami hálára ad okot. Igen, néha ez nehéznek tűnhet de hidd el, tudom miről beszélek, illetve írok!
A 2016-os év (tudom nem vagyok egyedül ebben) -az életem több területén is- igen keményen megpróbálta a hitemet, (épp ezért is nem írtam a blogra több mint fél évig…) de örömmel tölt el, hogy sikerült megmászni a tavalyi akadályokat és ez a következő években sem lesz másképp! 
Bár eddig is tudtam de ma már sokkal jobban tudom, sőt érzem, nap mint nap, hogy az Istenben bízó hitnek mekkora szerepe van az emberi életben! Különösen akkor, amikor hirtelen a legfájdalmasabb dolgok törnek be az ember életébe…
Ezeket az életszakaszokat magányosan, Isten, hit és reménység nélkül szinte lehetetlen átvészelni! Csodálkozom azokon, akiknek ez Őnélküle is menne…
De hogy visszakanyarodjak az eredeti mondandómhoz, hogy ne érezd magad elfelejtve és magányosan; először is:
Kapcsold ki az “önsajnálat-üzemmódot”!
- Ha egyedül élsz, akkor sem kell magányban leélni az életedet!
- Menj emberek közé, legyél kedves, önzetlen és beszélgess (de ne virtuálisan!)
- Keresd a vidám, őszinte nyílt emberek társaságát, aki nem panaszkodnak!
- Érdeklődj, hol lehet szükség rád a tudásodra stb., és tegyél jót érdek nélkül!
- Amennyire rajtad múlik, békességben maradj mindenkivel és tiszteld a környezetedben élőket!
- De semmiképp ne engedd magadhoz közel a hízelkedő, irigy embereket! (ez védelmet is ad számodra ha a kapcsolataid őszinteségen és bizalmon alapulnak.)
- Ha viszont van családod, ne futkoss idegenek (fészbuk és stb. “ismerősök”) után!
- Elsősorban a családoddal foglalkozz, velük beszélgess sokat, őket hallgasd meg (ne a sok zagyva kommenteléseket olvasd és ne merülj el a válaszokban! )
- Szánj rájuk időt és időnként kérdezd meg, hogy mi bántja őket, miben tudnál nekik segíteni, hogy jobban érezzék magukat a családi légkörben!
- Szeresd őket akkor is, ha ők nem ezt teszik! (mert a vetés aratás törvénye itt is működik!)
- A világhálón ne ossz meg semmi olyan belső, bizalmas dolgot magadról (se a családtagjaidról), ami csak rád és a szeretteidre tartozik!( mert ezekkel kiszolgáltatod magad a csalóknak, akik épp az ilyen magányos, érzelmileg és lelkileg instabil emberekre vadásznak!)
- Barátságnak, szerelemnek, vagy jó üzletnek tűnő érdekkapcsolatokba ne menj bele se a neten se a való életeben! (ezeknek rendszerint nagy csalódás, frusztráció és érzelmi sebek lesznek a következményei, amiktől még inkább magányossá és zárkózottá válsz.)
- Viszont bátran kezdeményezz és beszélgess őszintén! (mert a képmutatás nélküli kapcsolatok megőriznek a csalódásoktól!)
Ha figyelembe veszed e pár jó tanácsot, akkor bízom benne, hogy ezek segíteni fognak neked abban, hogy a körülményeidtől függetlenül a jövőben kevésbé érezd a magányt, akár családban, akár egyedül élsz.
Szívből kívánom Neked (és persze magamnak is) hogy ez az év legyen életed eddigi legjobb, legsikeresebb és legboldogabb éve!
(Ha hasznos volt a cikk, oszd meg! Köszönöm.)
Kedves Ildikó!
Nagyon aktuális a bejegyzésed és bátorító!
Köszönöm szépen!
Az Úr gazdag áldását kívánom az egész családod életére!
Nagyon értékes embert ismertem meg benned!
Üdvözlettel:Marika