Kockás inget elő!
Most, -2016 februárjában- ha egy diák vagy egy tanár kockás inget vesz föl, azt nagyon nyomós okkal teszi…
Ugyebár mindenki előtt ismeretes, hogy -két héttel ezelőtt- egy szakmabeli, nagy tudású, -egyébként köztiszteletben álló- ember, hangot adott azon felháborodásának, miszerint:
“…Olyan pedagógusokra van szükség, akik okosak, erkölcsösek, és ezeket az értékeket adják át a diákoknak. Ezért vagyok pipa, ha a tévében nézem, hogy borotválatlan, kócos, kockás inges tanári kar grasszál…”
Azon túl, hogy ez olyan mondat volt, amit szerintem nem engedhetne meg magának egy olyan ember, aki maga is tanár, (sőt akinek komoly érdemei is vannak és felelős pozíciókban töltötte el élete nagy részét) mégis olyan megalázóan és általánosítva nyilatkozott a “tanártársadalomról” hogy nem is csoda, ha ezzel a megnyilvánulásával, rengeteg szakmabeli és kívülálló embernél “kiverte a biztosítékot”
Több okból is, nevezetesen:
1. Miért gondolja azt a fentebb idézett mondat szerzője, hogy akik kockás ingben járnak, (mert történetesen azt szeretik) azok nem lehetnek okosak, erkölcsösek és nem (valódi) értékeket adnak át a diákoknak?
2. Miért gondolja azt, hogy akik csupán a külsőre adnak– (és azzal akarják elfedni a belső csúfságaikat, erkölcstelenségüket és sok esetben a hozzá nemértésüket, a tanári pályára alkalmatlanságukat vagy netán az abszolút tudatlanságukat is…) azok alkalmasabbak lennének az értékek átadására azoknál, akik számára a használható tudás és a tanulás szeretetének átadása fontosabb, mint az, hogy aznap frissen borotválva és jólfésülten jelenjenek meg a legújabb trendi (vagy méregdrága, sznob, XY márkás) öltönyben???
3.Továbbá miért gondolja azt, hogy a tévében látott néhány filmkocka alapján ítélve, az egész országban tanító tanári kar ilyen? (ugyanis semmi konkrét várost, iskolát vagy tanári kart nem nevezett meg de általánosít, mintha ilyenekből állna minden iskola tanári kara.)
Félreértés ne essék…
Mielőtt bárki kiforgatná a kérdéseimet;
Nem, nem az ápoltság ellen vagyok, sőt! Az igénytelen és ápolatlan külső az valóban nem követendő példa…. De ezzel együtt is:
Inkább választom azt, hogy ilyen tanárok tanítsák a gyermekemet, akik megtanítják az életben is használható tudásra és a tanulás szeretetére, mint az olyanokat, akik számára a külső megjelenés fontosabb, mint a belső értékek átadása, a tehetség felszínre hozása és szeretettel és elhívatottsággal való tanítás!!! Hisz a mai diákokból lesznek a jövő vezetői, kutatói, orvosai és sorolhatnám…Feltéve, ha sikerül megszerettetni velük a tanulást!
És akkor még nem beszéltünk a női tanítókról… mert hogy a tanári kar(ok)ban nem csak férfiak “grasszálnak.”
Mint mindenhol az általános iskolát kezdő kisgyermekeknél is különösen fontos (de később is ) az első benyomás az iskoláról és a tanárokról. De könyörgöm… nehogy már a külső alapján ítéljük meg egy tanár minőségi munkáját! Ne az alapján, hogy hogyan néz ki, milyen az öltözete! Az életmódjára esetleg utalhat de ebből nem lehet messzemenő következtetéseket levonni. Ehelyett inkább a gyümölcsökre kellene a hangsúlyt helyezni! Ott látszik majd meg igazán, hogy milyen egy tanár, mit is adott át a jövő generációjának.
De a diákokat is meg lehet kérdezni, vagy 5-10 év múlva megnézni, vajon mire vitték a tanítványai? Ezek az eredmények teszik majd hitelessé a sikeres a tanárokat, nem pedig az, hogy milyen ruhában tanítanak!
Hadd ragadjam meg az alkalmat…
Személy szerint nagyon hálás vagyok a fenti képen szereplő két kiváló, alsó tagozatos tanítónéninek:
Enikő néninek és Kriszti néninek, akiknek sikerült kislányommal megszerettetniük az iskolát. (mindketten az első és a második osztályos korában voltak az osztályfőnöke és a napközis tanító nénije.) Az azóta eltelt több, mint öt év elteltével még mindig emlegeti őket, mint legjobb tanárnénik… Nem véletlenül!
Ők, se nem borotválatlanok, se nem kócosak, viszont “…okosak, erkölcsösek és ezeket az értékeket adják át a diákoknak…”
Igen, az ilyenekre van szükségük a mai diákoknak!!!
Személyes ismeretség lévén tudom, hogy első(!) és több évtizedes házasságban élnek, nem kevés gyermeket nevelnek, illetve neveltek fel erkölcsösen, sőt már felnőtt gyermekeik vannak. Nagyon kár, hogy a magyar iskolák nagy részében már csak nagyítóval lehet ilyeneket találni…. De hála Istennek, azért még akadnak olyan hagyományos értékeket (és bibliai világnézetet erkölcsöt is közvetítő) iskolák, ahol még többségben ilyen a tanári kar ( igen, akár kockás ingben de ápoltan!)
Amikor a diákok érzik a szeretetet, szárnyra kapnak!
A napokban találtam meg a lányom második osztály év végén (közel 6 éve) íródott levelét, amit az Igazgatóbácsinak írt abból az apropóból, hogy miért is nem szeretné (ő és az osztálya sem), ha harmadik osztályban más valaki lenne az új osztályfőnökük. (nem tudom most így van-e, de ez akkor szabály volt, hogy két évente cserélték az osztályfőnöket.) Szóval idézem:
“…Először is mert szeretjük azt a szigorúságot, ami olyan, hogy humoros… és maga Enikő néni is nagyon szeret minket…”
Az akkor még csak 8 éves kislányom a lényeget is meg fogalmazta! Ebből az egy mondatból egyértelműen kitűnik, mire van szüksége ma is minden (kis vagy nagy) diáknak. Szerintem a diákoknak alapvetően nem lenne kifogásuk a szigorúság ellen, ha a tudást és az értéket szeretettel közvetítve adják át a tanárok és ez esetben teljesen mindegy, hogy milyen a külcsín (ruházat) -mert erre egyáltalán nem fognak emlékezni felnőttként a diákok- de a szavaikra és a szeretetükre sokkal inkább vissza fognak tudni emlékezni.
Mint akkor, ma is és a jövőben is –az ilyen és hozzájuk hasonló tanárokra van van szükségük a mostani és leendő diákoknak is!
(Nem tudom Te hogy vagy vele de én mai napig emlékszem kedvenc tanáraim bátorító szavaira és sokat köszönhetek nekik; akkor, 20-30 évvel ezelőtt, ugyanis sokkal jobb volt diáknak lenni és gondolom tanárnak is)
Visszakanyarodva a kockás inghez…
Véleményem szerint, nem azon van a hangsúly, hogy kockás, csíkos vagy bármilyen az az ing… de jelen esetben igenis van jelentősége annak, ha egy tanár vagy tanárnő kockás inget vesz föl; mert az mostantól fogva új értelmezést is kapott!
A kockás ing az “…okos, erkölcsös és értéket átadó”… tanárok jelképévé vált (de azoké a diákoké is, akik ugyanezeket szeretnék elsajátítani és továbbadni majdani tanárként, szülőként, emberként…)
Ma, (vasárnap febr. 28.-án) éppen újra tanár demonstráció zajlik a jelen oktatási rendszer ellen… és ehhez most már a tanárokon és civileken kívül a szülők is beállnak… Én is!
Csatlakozz te is!
Kedves Ildikó!
Teljesen egyet értek a tanárokkal kapcsolatos bejegyzéssel.
Gyermekeimre innetől kezdve,kockás felsőt adok,és ma pedig nem
vittem őket iskolába a többi iskolás társukkal együtt :)!
Remélem elérik a tanárok céljaikat és győzelem lesz a vége!
Isten áldjon meg téged a szorgalmas bejegyzéseidért,mert nagyon hasznosak!
Köszönjük!
Kriszti