WP_20150918_013

Nem tűntem el…

 Nagyon örültem annak a sok levélnek, email-nek, telefonnak és személyes beszélgetésnek,  amiben sokan érdeklődtetek:

  •  miért nem jönnek az új írások, blogbejegyzések, hírlevelek…
  •  hová tűntem az “éterből”…
  •  miért nem írok a webes oldalaimon, személyes blogomon sem…
  •  miért nem posztolok szinte semmit sehová…
  •  mi történt velem stb…?

 Szeretnék itt a blogon egyszerre válaszolni Mindenkinek:

Az elmúlt bő fél évben sem tűntem el, csak  egy kicsit offline üzemmódra kapcsoltam (…) 

Feltöltődésre volt szükségem minden tekintetben. Az írás -bármilyen formában- egy olyan műfaj, amihez ez a fajta “regeneráció” elengedhetetlen. Szerintem ahhoz, hogy valaki tudja, mikor és mire kell reagálnia, időnként vissza kell vonulni a “saját kis belső szobájába”. Ezt tettem én is, ezért az online tevékenységeimet -amennyire lehetett- minimalizáltam.

Határozott véleményem az, hogy rendszeresen be kell iktatni rövidebb -vagy akár hosszabb- szüneteket  is bármilyen tevékenységbe. Legyen az munka, sport, család, alkotás, művészet, szórakozás vagy bármi egyéb. Természetesen azon kívül, ami a biológiai élet fenntartáshoz nélkülözhetetlen. (Egy napig simán kibírod, ha nem eszel vagy nem iszol de levegőt azért vegyél egy perc szünet után! :-) )

Olvasni csak jó dolgokat érdemes!

Habár az elmúlt  több mint fél év eseménydús történései  -itthon és szerte a világban- bőven adtak olyan témákat az íróknak, bloggereknek, (amiből sokat lehetne tanulni) ennek ellenére elenyészően kevés, jó cikket, véleményt vagy hozzászólást olvastam a különböző online (és offline) felületeken.

Elgondolkodtató, hogy vajon miért van ilyen sok szenny és kritika pro-és kontra gátlástalanul?

A lehetséges okok szerintem, hogy (a sok csalódott, kiábrándult és dühös médiafüggő ember közü)l rengetegen úgy érzik:

  • rögtön muszáj nekik is beírni, hozzá-vagy beszólni, mert van véleménye (akkor is ha nem ért a témához egy kukkot sem)
  • most kell jól kitombolniuk magukat, amiért sikertelenek (szinte az életük összes területén vagy másokat hibáztatni érte…)
  • kiosztani mindent és mindenkit ( de már az első szavaikból kitűnik: butaságuknak és tudatlanságuknak se vége se hossza…)
  • nagyon felhígult a hírvilág (sok a pletyka, a fals vagy csak részben valós információ és elbulvárosodtak a korábban jó portálok is)
  • értékes és valóban hasznos információt alig lehet kihámozni a sok szenny közül (sajnos ez már menő blogokon és klasszikus hírportálokon is előfordul… az időjárást sem tudom megnézni anélkül, hogy valami “kiberszemét” ne ugorjon fel az egyik ablakba…)
  • értelmes, építő kritikai véleményekkel, hozzászólásokkal alig találkozni.(ami nem sértő, nem megalázó vagy gyalázkodó…)
  • az uszítás, a lázítás és a mocskolódás hatalmas méreteket öltött az online világban (mintha csak erre találták volna ki…)
  •  az ellentétes véleményen lévők szinte csak szidalmazni képesek egymást ahelyett, hogy tárgyilagosan és negatív érzelmektől mentesen  észérvekkel megpróbálnák meggyőzni a másik felet….stb.

Mellesleg pedig:

  • szerintem nem is kell mindig, mindenhol ott lenni ( pedig manapság tömegek éreznek erre azonnali késztetést ) és “telefirkálni” a világhálót -sokszor elhamarkodott- véleményekkel, hozzászólásokkal, trágár és egymást becsmérlő szavakkal, lejárató cikkekkel.
  • Ráadásul úgy, hogy az nem építő, hanem uszító a társadalomra, az egyénekre vagy közösségekre  nézve egyaránt.

Sajnos azt látom, hogy nagyon sokan kizárólag erre használják a különböző médiaplatformokat, közösségi oldalakat és -az internet névtelenségébe burkolózva- veszélyes, káros és gonosz dolgokkal árasztják el az egész online világot. És persze mindezt korra, nemre, származásra és egyébre való tekintet nélkül- (egyenlőre még büntetlenül!)

A  fent felsorolt röpke tapasztalataimat összegezve- (mert nem pazarlom az időmet ilyenek olvasására) hasznosabbnak láttam, ha egy kis időre visszavonulok; értelmes hasznos dolgokra koncentrálni. Elsősorban:

Hallgatni, figyelni, olvasni, gondolkodni, elmélkedni, hálát adni…

És mindennek előtt imádkozni! 

Mert bőven van miért! Ha körülnézel a világban; vagy csak a saját kis miliődben! Nagyon érdemes megállni és mindennapi rohanásból kiszállni egy kicsit… Ha nem teszed meg időnként a fentieket (vagy legalább egyet a felsoroltak közül) már csak egy monoton, biológiai élet vár; egy mókus kerék! Ha nem figyelsz, akkor úgy elmész a saját életed mellett, hogy azt sem veszed észre:

Már rég nem a saját életedet, hanem valaki másét éled…

az ötleteidet vagy az álmaidat a szemem előtt lopják el előled… valakik mindig megmondják mit és hogyan csinálj… az akaratodat lebénítják vagy -az érzelmeidre hatva- kedvük szerint irányítják…és helyetted döntenek a sorsodról stb. S ez még csak a jéghegy csúcsa… !

Badarság!? Gondolják és szajkózzák sokan.

Emberek millióinak lehet hogy így tűnik vagy csak legyintenek egyet…” Ugyan, ez egy nagy hülyeség, hisz szabad vagyok, azt csinálok amit akarok!” Na persze… és sajnos még el is hitetik velük, hogy azok… Ha most mégis megálltál és elgondolkoztál egy kicsit, akkor lehet hogy

Neked is írok!

Mert jó ha tudod:

a jövővel kapcsolatos dolgok is mind, benne vannak -a legnagyszerűbb könyvben– a Bibliában.

Ez nem egy mesekönyv a jóról és a rosszról (mint ahogy azt sok cinikus és ateista ember állítja) hanem a múltat, a jelent és a jövőt Isten előre kijelentette már több ezer éve…  Igen, ez akkor is igaz, ha nem hisz benne az emberiség nagyobbik része!

De Te, remélem hiszel Isten kinyilatkoztatott próféciáiban? Ha igen és továbbra is olvasod a blogomat…. feltételezem azért, mert érdekel, mi a véleményem ezekről a dolgokról.

Ahány emberrel csak beszélgettem -a közelmúltban- erről a témáról, szinte mindannyian ugyanezeket  a gondolatokat fogalmazták meg, csak kicsit másként, mint ahogy most ezt én is teszem.

Nagyon sok feljegyzést, vázlatot, fotót és videót készítettem ez alatt a néhány hónap alatt….sőt tömegeket érintő és érdeklő témáról is írtam …de ezekről majd  egy másik blogbejegyzésben részletesen is írok.

Hamarosan újra jövök! De addig is… tedd mindennap azt, amitől boldog lehetsz:

A magad életét éld és ne akarj mindig mások elvárásainak megfelelni! Meglátod, ez igazán felszabadító érzés lesz  a Te számodra is! :-)

 

Értesítő új blogbejegyzésekről

Név:

E-mail cím: