the-origins-of-mothers-dayAnyák napja…

Hagyományosan, május első vasárnapján tartják szerte a világon de szerintem lehetne ez a nap egyúttal az apák napja is. Mert egy jól működő családhoz, bizony nagyon fontos egy jó apa is! Főként a mai világban, ahol -az erkölcsi és morális értékek drasztikus sárba tiprásának és a nyitott felfogású párkapcsolatok elterjedésének köszönhetően- sajnos nagyon sok a csonka, egyszülős vagy mostohaszülős család…. De most visszakanyarodnék az Anyák napjához…

Kiknek és miért fontos?

Szerintem mindenkinek.

Főként azoknak, akik szeretnének családot, illetve gyermekeket vállalni és átélni az anyaság örömeit ( és néha a fájdalmait is.) Fontos azért, mert anyák nélkül megállna a világ! :-)  Na jó, lehet hogy ez most egy kicsit fellengzősen hangzik, de tény, hogy nagyon sok minden nem működne rendesen az otthonokban, ha nem lennének felelősségteljes anyák! Olyanok, akik nem kis áldozatokat vállalnak, ami családdal és a gyermekekkel járó örömökön kívül időként nehézségeket is jelent. Mégis megéri, mert akár lemondások ellenére is tudnak boldogok lenni, illetve másokat is boldoggá tenni mindazzal, amit ezért tesznek.

Mit jelent anyának lenni?

A szubjektív véleményem a teljesség igénye nélkül: esősorban egy folyamatos  csodálatos érzést és nagyon nagy örömöt…legalábbis számomra ezt. Ha van gyermeked, akkor biztos, hogy még emlékszel arra a szívmelengető, gyönyörű érzésre, amikor először kezedbe vetted az első (vagy egyetlen) gyermekedet? Na milyen érzés volt?

Továbbá:

  • egy ajándék Istentől, hogy anya (szülő) lehetsz
  • hatalmas feladat
  • nagy felelősség
  • állandó készenlét
  • gondoskodás
  • nevelés
  • tanítás
  • példamutatás
  • szeretetadás és természetesen kapás is… stb

Persze az anyaság -a fentieken kívül- még nagyon sok mindent jelent az anyukáknak. Amikor gyermekük lesz, az egyik legfontosabb céllá válik az életükben, hogy a családi összhangot megteremtsék. (legalábbis amennyire rajtuk múlik.) A szülői feladatok, a gyermeknevelés, az otthonunkkal, a gyermekekkel kapcsolatos dolgok, a munka és számos egyéb tennivalók sokszor elhomályosítják (olykor el is feledtetik velünk) hogy milyen nagyszerű és fontos dolgot tettünk, amikor igent mondtunk e nemes küldetésre:

Gyermekeket vállalunk, szülővé válunk és anyák leszünk…

Amivel egy csoda is elkezdődik az életünkben! Saját szemünkkel láthatjuk és végigkísérhetjük, amint -gondoskodásunk és óvó védelmünk alatt- felcseperednek az apró kis “emberpalánták” :-) És hadd említsem meg az apákat is, mert sokan vannak olyanok, akik férfi létükre egyedül nevelik fel gyermekeiket. A szerencsésebbek találnak egy ideális “pót”anyukát, aki sajátjaként tudja nevelni a párja gyermekét. (ez természetesen fordítva is igaz lehet. )

Vagy említhetném azokat az anyákat, akiknek különböző okokból nem lehet gyermekük… Minden tiszteletem és elismerésem az övék; ők azok, akik az örökbefogadott gyermekeket  is úgy tudják nevelni, mintha csak a sajátjuk lenne.

Ideális esetben, ezek a gyermekek is viszonzásképpen édesanyaként tekintenek rájuk. Vagyis: lehet valaki akkor is igazi anya, ha nem ő szülte a gyermek(ek)et, akit nevel. És ezen a ponton, elérkeztünk egy nagyon fontos kérdéshez, az anyasággal kapcsolatban:

Édes vagy nevelőanya?

Vagy úgy is feltehetném a kérdést : Ki számít “igazi” anyának?

Te is biztos találkoztál olyan személlyel, akit nem az édesanyja nevelt föl (netán személyesen is érintett vagy).  Hallani különböző, szép és néha szívszaggató történeteket ezzel kapcsolatosan pro és kontra; hogy az édesanya mostoha volt a gyermekeihez, a nevelőanya meg édesként viszonyult hozzájuk stb. De véleményem szerint, a valódi anyaság nem attól függ, hogy vér szerint ki szülte a gyermeket. Hanem attól, hogy mit érez ilyenkor egy nő, hogyan tekint a gyermekre.

  • Ha biológiailag tőle származik (ő szülte), akkor vajon szeretettel fel fogja neveli vagy eldobja magától?
  • Vagy ha nem ő szülte, tudja-e majd sajátjaként felvállalni és nevelni az idegentől született gyermeket?

A kérdésekre a válasz, -meggyőződésem szerint- a hozzáállástól függ majd, hogy valóban igazi anyja lesz-e a saját illetve a nevelt gyermek(ek)nek vagy csak a mostohája…De egy biztos:

Anyának lenni  az egyik legjobb dolog a Földön!

Még az esetleges fájdalmakkal együtt is, mert minden anyának vannak nehezebben viselhető időszakok az életében az anyaság kapcsán. De ezek mind elfelejtődnek, mert nincs szívmelengetőbb érzés annál, mint mikor gyermeked rád mosolyog ; vagy az első alkalom, amikor kimondja, hogy “Anya”  vagy hogy “Szejetlek mami”.

Ez akkor válik különösen  hangsúlyossá, ha egy nő gyermekek (saját vagy nevelt) nélkül öregszik meg! Idős korában csak a postás látogatja meg időnként… (vagy az  öregotthonban kell töltenie a hátralévő napjait, mert nem lesz aki nagyinak, vagy édesanyának szólítsa…)

E gondolatsor végén csak  két dolgot szeretnék a figyelmedbe ajánlani Anyák napja alkalmából is:

  • Ha él még az édesanyád vagy aki felnevelt, ne felejtkezz el róla és fejezd ki a szeretetedet, háládat iránta akár naponta is, amíg teheted, (mert őnélküle nem is élnél e világon!)
  • Ha még nincs, de van rá lehetőséged, akkor vállalj gyermekeket! (szülj vagy fogadj örökbe)

Akár nőként, akár férfiként olvastad-e sorokat, szívleld meg a a fenti két tanácsot! Meg fogod látni, sokkal boldogabb leszel és érzelmileg is gazdagabbá válsz. :-)

Értesítő új blogbejegyzésekről

Név:

E-mail cím: