A dél-olasz mediterrán életstílus egy más életforma

 

casa oleandro

Nagyon más.

Kiragad a nagyvárosok zajából a rohanó, stresszes munkák mókuskerékéből. Mindent  szebbnek, nyugodtabbnak és boldogabbnak érzel. Nagyon szeretem ezt az életérzést és az ilyen tengerpart-közeli helyeket.

Különösen Dél-Olaszországnak azt a részét, ahol a férjem született: Puglia-t. (ejtsd: Púlia)

Délies, mediterrán ételeken keresztül -amit rendszeresen a férjemmel felváltva készítünk el- mindig igyekszünk egy darabka mediterrán életérzést az otthonunkba csempészni,  mintha csak ott lennénk.

Ez a gyönyörű vidék -mely a”Nagy csizma sarkán” Olaszország dél-keleti részén található- szinte érintetlenül megőrizte azokat eredeti külső jegyeket, amelyek már az ókori, római birodalom idején kialakultak.

A mediterrán szó (olaszul: mediterraneo)  földközit vagy kontinensek közötti területet jelöl. Innen ered a Földközi-tenger elnevezése is, amely ennek partvidékein elterülő mediterrán országokat és klímát is jelenti. (ebbe -az olaszon kívül- beletartozik a görög, a spanyol és a dél-francia partvidék is.)

Az olasz mediterrán életvitel és ételek, sőt építészeti stílusok viszont különböznek a világ más részein található- hasonló éghajlattal rendelkező- tengerparti helyektől.  Az itt élő embereket is gyakran “meridionale” jelzővel illetik. Az eredeti és hamisítatlan dél-olasz életstílus egyedi, magával ragadó, ezért is rendkívül népszerű a külföldiek körében is.

 

 

Minek köszönhető ez a népszerűség?

 

A mediterrán életvitel világszerte milliók kedvence és áhítozott vágyálma, mintegy a jó értelembe vett “dolce vita” Ami itt természetesen nem a hedonista, élvhajhász életvitelt hivatott propagálni. Sokkal inkább a stresszt messze elűző, a nyugalmat, az egyszerű eleganciát és természetközeli életet kedvelő és szerető emberek stílusát jelöli.

Ezért az sem véletlen, hogy neves művészek, zenészek, hollywoodi filmszínészek és világhírű személyek is sorra itt vásároltak maguknak mediterrán, üdülő-villákat. Sokan közülük privát rezidenciájukat is áthelyezik erre a vidékre. És nem mellesleg: számos nagy sikerű, olasz és amerikai filmet forgattak már ezeken festői szépségű tájakon.

 

 

Olaszország -félsziget lévén- rendkívül hosszú (több mint öt ezer km) és változatos tengerparttal és konyhaművészettel rendelkezik. Ez lehet a magyarázat arra is, miért nem nagyon mennek az olaszok külföldre nyaralni… :-) Miért is mennének, hisz mindent megtalálnak saját országukon belül, ami minden igényt kielégít: fehér homokos és sziklás tengerpartot, számtalan szigetet, sík és lankás dombvidéket, magas hegyeket stb. (az egész  félszigeten hosszában végig húzódik az Appennin-hegység és az Észak-Olasz Alpokban télen-nyáron rengeteg síparadicsom várja a síelni vágyókat.)

 

A mediterrán életstílus és vidék az maga a nyugalom.

 

Kellemesen marasztaló légkört, otthonosságot áraszt, ahova csak néz az ember. A még télen is 5-15 fokos idő, a meleg nyár, az olajfa-és narancsligetek, a szőlőskertek illata, valamint a csodálatos színekben pompázó, dús leanderbokrok által szegélyezett autópályák és a mindig más városban található vándorpiacok maradandó élmény nyújtanak. A mediterrán házak sajátos  építészeti stílusa az egész világot meghódította, a sokszínű és változatos konyhájáról nem is beszélve…

 

 

Sokan ezért választják állandó lakóhelynek is Olaszországnak ezen tájait. Szinte érezni lehet a finom, friss, tenger vízzel keveredő illatokat, amelyek az adott tartomány helyi ételeinek és növényeinek zamatával, teljesen magukkal ragadják a távolról ideérkezőket. Innen nem szívesen megy el az ember, még akkor sem, hacsak turistaként érkezik. Sokan mondják, hogy aki egyszer belekóstol az itteni ízek világába és mediterrán életstílusba, az mindig vissza fog vágyni.

Mivel a Férjem dél-olasz származású (a puglia-i régió jelentős kikötővárosától, Baritól nem messze született) ezért nekem különösen közel áll a szívemhez a mediterrán miliő, az ételek és illatok és az itteni tengerparti tájak. Már északon, ahogy Triesztnél átlépjük az olasz határt, az út menti kávézóban máris megcsap az olasz nyelv dallamos és vibráló hangja, amitől egyből megváltozik az életérzésünk.

 

 

Hogy ne legyen fárasztó az utazás…

 

Bár az út elég hosszú, mégis nagyon megéri végig autózni az  gyönyörű “olasz csizmán”. Különösen, ha nem csak autópályán keresztül közelítjük meg a déli-partokat, mert  így útközben is megannyi csodálatos látványban lehet részünk. De hat vagy nyolcszáz kilométer autóvezetés után, mindenképpen ajánlatos és szükséges egy éjszakára megpihenni –lehetőleg privát, 8-10 szobás, egy-két szintes- mediterrán magán villákat vagy kisebb panziókat érdemes választani. Már csak a családias és személyre szabott kiszolgálás miatt is. Egyáltalán nem olyan drágák, mint ahogy azt sokan gondolják, viszont a színvonaluk sokszor meghaladja a jobb szállodákét is!

A mediterrán, dél-olasz konyha méltán világhírű, bár az ételek régiónként változnak, de a pasta (vagyis a tészta), az olíva olaj, a paradicsom és a sajtok alapélelmiszernek számít mindenhol a térségben. (Olaszország legtermékenyebb és legfejlettebb mezőgazdasága épp Puglia-ban található.)

Sok helyen -még manapság is-  a kis gazdálkodásokban folyik termesztés és a tenyésztés. Ennek köszönhetően, a pugliai gazdálkodók és kereskedők nagyon magas minőségű, friss áruval (zöldségekkel-gyümölcsökkel, tejtermékekkel és  húsokkal) árasztják el az egész Olaszországot, Európát, sőt még a tengerentúlra is exportálnak. (A pugliai szőlőfajtákból készülnek a legzamatosabb mediterrán borok is.)

 

 

Amire érdemes odafigyelni…

 

Az olaszok -főleg délen- nagyon vendégszeretőek és segítőkészek, de általános szabály: az ebéd utáni szieszta idején (kb. 13 órától -15.30-ig) senkit sem szabad zavarni! Ilyenkor a boltok, az üzletek, a piacok bezárnak, elnéptelenednek a terek és az utcák. A telefonokat sem veszik fel, csak a szállodákban. Nem lehet hangoskodni, dudálni, kiabálni az utcákon. A délutáni -alvással összekötött– pihenésük ugyanúgy hozzátartozik a mindennapjukhoz, mint a munka vagy a szórakozás.
Viszont a “helyi törvényeket” és szokásokat érdemes betartani. Erről már utazás előtt tájékozódni kell.

A tengerparti kávézók  itt is -ahogy északabbra- kora reggeltől-késő estig megtelnek vidám arcokkal, gyermekes családokkal, ifjakkal és idősebbekkel, helyiekkel és turistákkal. A “Bar” -ahogy errefelé a kávézókat és a cukrászdákat is hívják- egy olyan központi hely minden városban, amelyek információs tájékozódási pontnak is számítanak. Bármikor és készségesen segítenek, akár szállást keresni vagy útbaigazítani a sokszor tanácstalan külföldieket.

A cikk olvasása közben remélem máris jobb kedved lett! :-)

Ha tetszett, oszd meg lenn a cikk alján és kérd a blogértesítőt!   Hamarosan  elindítok egy új utazásblogot is!

 

 

 

Értesítő új blogbejegyzésekről

Név:

E-mail cím: