Mitől lesz boldog egy gyermek?

tengerparton sétáló család

A gyermekek -életkoruktól függően- mindig más-más dolognak örülnek, illetve más okoz nekik boldogságot. De az mindenképpen állandó, hogy a boldogságukért, egészséges testi, lelki és szellemi fejlődésükért elsősorban a családi környezet, a szülők,másodsorban az óvoda, az iskola és egyéb közösségi kapcsolatok a felelősek.

Általában az a tapasztalat, hogy ha a szülők részéről tervezett a gyermekvállalás, akkor az szerencsésebb és boldogabb gyermekeket fog eredményez, mint ellenkező esetben.

 

Az, hogy egy gyermek hova, milyen családba és körülmények közé születik –és felnőve mivé válik- az döntően meghatározza és befolyásolja a földi sorsát és életpályáját is. Sajnos, világszerte  ijesztően magas, a nem tervezett vagy nem kívánt terhességből születendő gyermek és ez óhatatlanul  megpecsételi a születendő kicsik boldogságérzetét és leendő sorsát is.

Hála Istennek, azért mégha rossz körülmények közé, szegény helyre vagy család nélkül születik meg egy kisbaba, akkor is alakulhat jól a sorsa; például ha örökbe fogadják és szeretetteljes családba kerül. Minden tiszteletem és elismerésem az ilyen “igazi” nevelőanyáké és apáké, akik jó céllal és szeretetből teszik ezt! (mert manapság hallani sok rémtörténetet is, amikor az örökbefogadásnak sajnos egyáltalán nem ez a célja…)

De sajnos vannak ellentétes példák is… és ami még meghökkentőbb hogy főleg a tehetősebb rétegből kikerülő, úgymond “elit” szülők (sztár)gyermekei, akik közül némelyik sorsa sokkal rosszabbul alakult, mintha egy hétköznapi, dolgos, egyszerű vagy szegény családba született volna meg.

Az ok legtöbbször az, hogy a legfontosabbakat nem kapták meg: a feltétel nélküli szeretetet, az odafigyelést, a jó példát. Ilyenek mindannyian ismerünk, ha máshonnan nem, akkor a filmekből.

Az érdek nélküli, szereteten alapuló, hagyományos házasságokból (1 férfi és egy nő) származó gyermekek személyisége -akik egészséges családban nőnek fel- sokkal stabilabb és erősebb, mint az egyéb kapcsolatokban élő gyermekeké, ahol vagy az apa, vagy az anya, vagy mindkettő hiányzik.

Ezek a gyermekek már eleve hátrányból indulnak, lelkiviláguk teljesen másképp működik, mert sajnálatos módon nélkülözniük kell az igazi (vér szerinti) családtagjaikat és helyettük kénytelenek alkalmazkodni a negatív körülményekhez. (új apuka, új anyuka, vagy nevelőintézet)

A magyarországi -sajnos oly nagyszámú- válások következtében, sok gyermek egyáltalán nem, vagy csak nehezen tud megküzdeni az apa-anyahiánnyal  vagy az árvaság hatalmas terheivel. Még akkor is, ha látszólag mindent megkapnak ( gondoskodás, taníttatás, jó anyagi körülmények) mégsem boldogok, mert ezek legjobb esetben is csak enyhítik a boldogtalanság érzésüket.

Vajon mi lehet a boldog gyermek titka?

Szerintem egy gyermek számára a legfontosabb, hogy lássa:

  • a szülei szeretik és tisztelik egymást
  • és ő ennek a gyümölcse, akit  szintén nagyon szeretnek,
  • nem csak a fizikai, hanem a lelki szükségeiről is gondoskodnak
  • bíznak benne és bátorítják, törődnek a gondjaival
  • rendszeresen beszélgetnek játszanak vele és mindig meghallgatják.

Ezektől lesz valójában boldog (és nem a legújabb játéktól, mobiltól, vagy sportautótól.) Ha ezt látja otthon, a családban, akkor ez egyben egy  védelmet is ad az ő számára; nem lesz szorongó, visszahúzódó,  depressziós vagy  bizalmatlan, hanem érdeklődő, nyílt, vidám és őszinte.

Ez lenne az ideális minden gyermeknek, dehogy ez mégsem így van, az nagyrészt a szülők rossz (gyakran felelőtlen) döntései miatt következnek be. Csak imádkozni tudok azokért a gyermekekért, akik ilyen családba születnek, ahol nem adottak a feltételek az egészséges személyiség kialakulására, fejlődésére.

Pedig minden gyermeknek (akikből szintén felnőttek lesznek)  létszüksége lenne, hogy normális példát lásson és ne legyen az ő élete is a kudarcok sorozata és a szülők alkalmatlanságának és verességeinek ismétlője. Mert így szinte borítékolható a boldogtalan és frusztrált élet.

Miért? Mert ha nem lát jó példát a családjában, ő sem tud majd jót mutatni és adni a saját gyermekeinek, (ha egyáltalán vállal családot és felelősséget a jövőjéért.)

Ha lehetne, azt kívánnám, hogy legalább a jövőben születendő minden gyermek, kapná meg a lehetőséget arra, hogy egy jó családba nőhessen fel. De ez csak akkor valósulhatna meg, ha a leendő szülők, -férfiak és nők – felelősségteljesen gondolkozva és előre tervezve lépnének be egy olyan kapcsoltba, amit házasságnak hívunk.  Szándékosan írtam házasságot, ami eredetileg egy életen át tartó szövetséget (jóban-rosszban), elkötelezettséget és áldozatot kíván, amire sajnos kevesen hajlandók a mai fiatalság köréből a kölcsönös bizalomhiány miatt.

Hangozzék bármennyire is közhelynek de véleményem szerint, csak boldog, egészséges és szellemileg-lelkileg is kiegyensúlyozott gyermekekből lesznek ugyanilyen szülők. Őrájuk tud felépülni a jövő nemzedéke és családjai, vagyis maga az egész  társadalom.

Szerencsére azért vannak még ilyen fiatalok! De erről majd egy külön cikket is írok!  :-)  (kérd most a blogértesítőt!)

Értesítő új blogbejegyzésekről

Név:

E-mail cím: