Miért fontos a hálaadás?
Sokan kérdezik mostanában, hogy ugyan miért legyenek hálásak? Amikor az életüket csak a problémák és a gondok-bajok veszik körül, a “jó Isten már úgyis rég megfelejtkezett róluk”… hát akkor mit köszönjenek meg Neki?
Nagyon rossz hozzáállás, ha valaki így gondolkodik! Elmondom miért…
Éppen emiatt vannak sokan, akik nem boldogok. Mert negatívan gondolkodnak; csak a problémákat meg a gondokat nézik, csak arra fókuszálnak és mindig csak a rosszat veszik észre mindenben. És persze körülményeiket, az ország gazdasági helyzetét, a politikát vagy embertársaikat okolják minden bajukért. Az ilyen emberek hajlamosak arra, hogy elfelejtkezzenek arról, mennyi mindent kaptak Istentől! (ez akkor igaz, ha nem hisznek Istenben!)
Nézzük csak a legalapvetőbb okokat,amiért mindenkinek hálásnak kellene lennie:
- első és legfontosabb: a saját az életükért
- a szüleikért (vagy) azokért, akik felnevelték őket
- lehetőségekért, hogy boldoguljanak az életében
- (házas)társért családért, gyermekekért
- barátokért,
- a munkalehetőségekért
- a tiszta ivóvízért
- az elmúlt 58 évért háború nélkül (!) Ebben az országban ez önmagában is csoda… (miközben máshol és a szomszédos Ukrajnában most is emberek halnak meg mindennapi harcokban)
és még sorolhatnám. Ráadásul minden jót -amit eddig kaptak -meg sem érdemelték…
A hálátlanság elválaszt a jó emberektől, a boldogságtól, minden jótól és magától Istentől is!
A hálátlan emberek előbb-utóbb boldogtalanok, frusztráltak, gyűlölködőek, szegények magányosak és depressziósak lesznek. Az ilyen személyeket (ha egy mód van, rá kerülöm) nem szeretem hallgatni a panaszkodásukat, sőt sokszor a leghangosabbak akiknek a legkevesebb okok van rá. De ha nem tudom kikerülni az ilyen embereket, akkor felvilágosítom őket arról, hogy nekik meg van a lehetőségük arra, hogy az életük jobbra forduljon körülöttük.
Először is nézzenek szembe önmagukkal és lássák meg:
- vannak náluk sokkal nehezebb sorsú, helyzetű vagy állapotú emberek, akik ennek ellenére hálásak és boldogabbak.
- vajon ha ők ilyen helyzetbe lennének akkor mit csinálnának a helyükbe cserélnének e velük ? (a legtöbb esetben nem)
- mi történne, ha megváltoztatnák a nézőpontjukat és minden dolognak látnák a jó oldalát is?
- vagy ha a panasz, a sóhaj, az elégedetlenség és az önsajnálat helyett, elkezdenének hálát adni azért, amijük van?
Ez megnyitná az ő számukra is egy szebb, jobb, boldogabb és elégedettebb jövő ajtaját. De mindaddig, amíg hálátlanok, addig a lehetőségek ajtaja zárva marad előttük… (Ha nem hiszed, próbáld ki! )
Kezd el most összeírni, mi mindenért lehetsz hálás! Nem mondd, hogy nincs ilyen… Azután ne felejtsd el megköszönni embereknek, akiknek kell, de legfőképpen Istennek…
A hálás emberek nem azért hálásak, mert nincsenek gondjaik, problémáik, fájdalmaik vagy rossz dolgok az életükben.
Hanem azért, mert hisznek és bíznak Istenben, aki mindezekből megszabadítja őket és még a javukra is tudja őket fordítani. Nem kezdenek folyton önsajnálatba, nem okolnak senkit a bajaikért, keresik a megoldásokat és a lehetőségeket a változtatásra. És maguk teszik meg a szükséges lépéseket, nem a sült galambot várják, vagy hogy majd mások megoldják helyettük a gondjaikat a problémáikat. Mert dehogy fogják! Vagy legfeljebb csak ideig óráig, főleg most a téli időszakokban. Segítséget lehet kérni, de ha azért is hálátlan valaki, azután már az sem lesz… Tanulság:
Soha nem éri meg hálátlannak lenni; még akkor sem, ha úgy érzed semmi okok nincs a hálára.
De bizony van, nagyon is sok! Ahogy már fentebb is írtam és biztos vagyok benne, hogy ennél jóval több okod van arra, hogy hálás légy-ahogy nekem is.
A hála sokkal több, mint azt mondani: köszönöm.
Ez az alap; de nem elsősorban szóval, hanem tettekkel lehet kimutatni az emberek felé – Isten felé is- hogy hálásak vagyunk.
Amerikában a háladadásnak hagyománya is van, ami az adakozással és a jótékonysággal is kiegészül. (És természetesen nem csak a téli hónapokban!) Az sem véletlen, hogy a Hálaadás Napja nagyobb családi ünnep, mint például a karácsony. Minden évben november hónap negyedik csütörtökén ünneplik; tehát nem a naphoz van kötve. (az idén a Hálaadás napja november 27.-ére fog esni.) De már jóval előtte kezdenek ráhangolódni az emberek (rendezik a feszültebb családi és egyéb kapcsolataikat) hogy méltóképpen ünnepeljenek.
A hálaadást természetesen nem csak ezekben a hetekben kell “felturbózni” a kapcsolatokban. Hanem egy életmóddá, egy jó szokássá kell(ene) tenni ezt minden embernek a saját életében és erre megtanítani a gyermekeiket is. Mert sajnos a mai tini és fiatal generáció egyáltalán nem ezt a hálaadó magatartást mutatja (tisztelet a kivételnek) Egyre önzőbbek, érdek centrikusak és nem tudják kifejezni a hálájukat még a legalapvetőbb formában sem. A köszönöm, a légyszives, a kérném szavak kezdenek kikopni a szótárukból…
Nem is csoda, mert ha a szülők nem hálásak, akkor ők sem fogják a hála kifejezésére megtanítani a gyermekeiket. Ennek a mentalitásnak szomorú következményét szinte mindenki láthatja a mai családokban (akár a sajátjában is) és minden más kapcsolatban is. Sokan azt hiszik, hogy minden csak úgy “jár nekik” ;érdem nélkül és ha nem kapják meg, akkor haragosak és hálatlanok lesznek. Ez nagyon rossz légkört teremt a kapcsolatokban -ami sajnos körülveszi a legtöbb embert- és kihat mindenkire. Az egész magyar társadalom issza a levét.
Pedig lehetne másképp is, de ahhoz persze önfegyelemre, önkritikára, lelkiismeretre és szeretetre is szükség van. Gondolj bele:
Ha csak minden ember a “maga portáján kisöprögetne”, máris egy élhetőbb szerethetőbb, boldogabb és hálásabb világ venne körül minket!
Milyen egyszerűen hangzik, csak ennyi lenne? Igen! Mégis csak kevesen hiszik el és követik.
De Te légy egy azok közül, akik hálásak és tenni is szeretnének azért, hogy mások is azzá váljanak!
(Ha egyetértesz, oszd meg a cikket! Köszönöm.)
Köszönöm Ildikó!
Sziasztok !
Teljes mértékben magaménak érzem ezt a gondolkodás menetet. Ezért is hálás vagyok, hogy rátaláltam erre a blog-ra. Hálás vagyok érted, a férjedért, és hogy a Teremtő adott neked elég időt, energiát, képességet, hogy szavakba öntsd eme (mondhatni ! ) az élethez létszükséges gondolatokat, mentalitást. Illetve fogalmazhattam volna úgy is, hogy mentál-higiéniás nagytakarításra serkentenek soraid, még akkor is, ha már mindezeket tudjuk, mégsem árt, ha valaki figyelmeztet rá, hogy egy kissé ismét eltávolodtunk az Istentől számunkra kirendelt eredeti énünk valódi természetétől, melyben legalább annyira természetes dolog a hálaadás, mint ha szomjas vagyok iszok, éhes vagyok eszem. Hisz az Úr mindig csak ad , ad, és ad. Ezen okból kifolyólag hálás vagyok, hogy nem kell győzködnie senkinek a mondanivalódról, mert a Szent Szellem tesz bennem bizonyságot arról, hogy az helyes. Mindezt persze két mondatban is le írhattam volna – hogy igazán építő volt, és ezért nagyon hálás vagyok. De úgy vélem: miközben olvastam ezen írást, közben is a hála tört fel belőlem. Mert hiszem azt, hogy az sem véletlen, hogy megtaláltam ezt az oldalt, és s.t.b. Ezért szeretném még egyszer nagyon megköszöni a fáradozásaidat (és nem szégyenlem, hogy szinte már gyerekesnek tűnő hálálkodásra ragadtattam el magam, inkább megköszönöm, hogy ha türelemmel végig olvastad ), és Isten gazdag áldásait kívánom az életetekre, további munkádra, és mindazok embertársaim életére akik érdeklődve jönnek ezen oldalakra, hogy váljék egészségükre, és áldássá az életükben !
Kedves Gábor!
Köszönöm kedves soraidat.
Bízom benne, hogy írásaimmal a jövőben is tudok segíteni és hasznára lenni mindenkinek, aki a blogomat olvassa.
További jó olvasgatást és boldog napokat, éveket egészségben!