A megszólítás, mint a kapcsolatépítés első eleme
Van egy dolog, amiről már régóta szerettem volna írni…
Szinte nap mint nap szembesülök vele, de szerintem nem csak én, hanem mindenki más is. Ma, egy ügy miatt, megint előtérbe került és már sokadszorra tapasztalom ezt.
Talán sokan nem is tulajdonítanak nagy jelentősége neki, pedig szerintem nagyon fontos minden kapcsolat kialakításában és ápolásában. A megszólításról van szó, amivel minden kapcsolat kezdődik!
Engem nagyon zavar, sőt utálom, ha valaki nem szólít a nevemen!
Akár szóban, beszélgetés alkalmával vagy írásban, email levelezésnél. (itt most nem az automata hírlevelekre gondolok; ott mindig Kedves Ildikó vagyok… én viszont nem csak a leveleimben hívom a keresztnevükön az embereket
Szerintem sokkal közvetlenebb, személyesebb és kedvesebb, ha nevén szólítunk valakit. Pláne, ha tudjuk is az illető keresztnevét. Ez a családi, a baráti és az üzleti kapcsolatokra is igaz. Főleg akkor bosszantó ez számomra, ha már például ügyfele vagyok egy ideje, akár egy cégnek vagy személynek. De egy szia… vagy te megszólításnál többre nem futja tőle, se levélben, se személyesen.
Ilyenkor egyáltalán nem érzem “VIP” ügyfélnek magam, (noha oda vagyok kategorizálva nála… bla-bla ) nem érzem, hogy megbecsülne és személyesen törődne velem, vagy az esetleges problémámmal, ha mondjuk írok neki vagy felhívom. Pedig ez a marketing egyik fontos része és a jó ügyfélkapcsolat elengedhetetlen feltétele; legalábbis szerintem. De megszólítás nélkül, csak egy személytelen “te” vagy “ön” vagyok számára a sok közül…
Bezzeg, ha ő szeretne valamit -ajánlani, eladni stb., nekem- akkor máris emlékszik a nevemre…
Milyen érdekes és ismerős helyzet ugye?
Veled is “eljátszották” már jó néhányszor nem?
Te hogy éled meg az ilyen szituációkat?
Téged is zavar vagy egyáltalán nem érdekel?
Lehet, hogy ez másoknak nem igazán fontos, (és csak én vagyok hárklisabb az átlagnál) de engem kifejezetten taszít, ha valaki nem akar a nevemen szólítani, noha nagyon is jól tudja azt. Az más, ha nem tudja vagy elfelejtette -ez főleg régi ismerős vagy egyéb kapcsolatoknál fordul elő- de én ilyen esetben nem restellek visszakérdezni, (egyáltalán nem ciki) sőt!
Néha még azt is megkérdezem az illetőtől, hogyan szereti ha szólítják, vagy én hogyan szólíthatom. Ezzel máris van egy nyitottabb hozzáállás a másikhoz, egy bizalmat, őszinteséget feltételező jó„feeling”; már rögtön a kapcsolatfelvétel után. Ezt nem érdemes kihagyni az első találkozás alkalmával. Sőt még ingyenes “imázsépítésre” is alkalmas, hisz nem kerül semmibe bemutatkozásnál. És nem mellesleg:
Sok esetben rendkívül hasznos tud lenni, ha tudod valakinek a nevét!
A megszólítás, -ha keresztnéven történik- mindig személyesebbé teszi a kapcsolatot. Próbáld ki legközelebb! Ezenkívül is számos előnye van; pl. minden embernek jól esik és örülnek, ha emlékszel rájuk és nevükön szólítod őket.
Sokaknak akár már ez elég a pillanatnyi boldogságérzetükhöz; teljesen feltölti őket azzal az érzéssel, hogy ők is fontosak valakinek, csupán azért, mert nevükön szólították meg őket. Férjem a bolti eladókat is (ha van névtáblájuk) rendszeresen a nevükön szokta szólítani. Rögtön fel is kapják a fejüket, mert egyből fontosabbnak érzik magukat és mosolyognak! Pláne ha még meg is kérdezi, hogy vannak vagy mi a véleményük az adott termékről.
Próbáld ki!
Neked is csak előnyödre fog válni, mert te is megjegyezhetővé válsz azáltal, hogy ez gondolják rólad : ”Jé, végre valaki, aki rendesen megszólít… érdekli, hogy ki vagyok, mi a nevem… stb., kérdezzünk már vissza mi is, hogy kicsoda ő, hogy hívják, mi a neve, mivel is foglalkozik stb. (direkt írtam királyi többes számot! 
)
A felszínes és “nem igazán fontos” kapcsolatok (amik inkább csak valamilyen szinten szükségesek) szinte teljesen személytelenek. Sok helyen előfordulnak; iskolák, hivatalok, munkahelyek, szomszédok stb., és ez főleg a nagyvárosokra jellemzőek. Vidéken és kisebb településeken, sokkal közvetlenebbek és érdeklődőbbek az emberek egymással; például egy kis faluban a közértes, a postás vagy a háziorvos mindenkinek tudja a nevét és azon is szólítja őket, ami által egy személyes kötődés is ki tud alakulni; nem ritkán akár barátságig (vagy akár tovább is) fejlődhet a kapcsolat.
Téged zavar, ha a kapcsolataidban az emberek, szisztematikusan nem szólítanak a neveden?
Engem nagyon; emiatt nálam abszolút előny élveznek azok az ismerőseim, akik mindig a keresztnevemen szólítanak. Vagy akár az ismeretlenek, akikkel csak online érintkezek, személyesen még nem találkoztunk. Pedig igazán semmibe nem kerül, hogy valakit a nevén szólítsunk, mégis sok múlik rajta, nagyon is sok… a kapcsolataid és azok minősége múlhat ezen!
Például egy szerelem, barátságok, és főleg munka -és üzleti kapcsolatok, sőt nem utolsó sorban pénz is. Ha nem vagyok személyesen megszólítva (legalább udvariasságból, még ha tudom is hogy hírlevél) akkor ezek az emailek automatikusan kukába mennek vagy törlöm is őket azonnal. Nem akarok tőlük semmit olvasni, vásárolni meg pláne nem. Azoktól szoktam vásárolni, akivel előzőleg -a közvetlen személyes megszólítás vagy beszélgetés által- már kialakult egy jó kontaktus, minden anyagi és egyéb érdektől függetlenül is. És ez rendszerint oda-vissza érvényes, ezt már tapasztaltam sok esetben.
Téged is szívesen szólítanálak a neveden, ha tudnám, hogyan hívhatlak!
Írd be a keresztnevedet most a blogértesítőmre és máris a neveden foglak hívni ezután!
Sok vidámságot kívánok a közelgő berregős-borús napokra is! (Ha szerinted is fontos a megszólítás oszd meg!)
Mennyire igaz Ildikó! Valóban nagyon sokat számít a megszólítás. Sőt! Mikor Ausztráliában éltem hosszabb ideig, ott megtanultam, hogy a köszönés után ( ha ismerjük a keresztnevét, természetesen így) az első ami megnyitja a beszélgetés az hogy megkérdezik: hogy vagy ? Eleinte furcsa volt, de nagyon hozzászoktam és miután hazajöttem én is így kezdtem akár telefonon is a beszélgetést. Érezhető volt az emberek csodálkozása, de egyből jobban indulhatott a beszélgetés. Jól esik mindenkinek.